A társasok világában nem épp a kvízjátékok fejlődnek a legdinamikusabban, az biztos, mert a legtöbb ilyen játék struktúrájában igazából nem bonyolultabb a Ki nevet a végén?-nél: a kérdező feltesz egy kérdést, és ha tudom a választ, kapok egy pontot vagy továbbléphetek – ennyi. Ezt próbálták már sokan jobb-rosszabb ötletekkel seggbe rugdosni, de igazán komoly eredményt eddig nem sokan értek el.
Az iKNOW is erre tesz egy kísérletet, ráadásul elég ötleteset:
ANNYIRA ÖSSZEKAVARJA A KVÍZJÁTÉKOK SABLONJAIT, HOGY IGAZÁBÓL FÉLIG MÁR STRATÉGIAI JÁTÉKKÁ VÁLIK.
Az alap persze a kérdezz-felelek, és ez az a szint, ahol még a legkevésbé tér el a megszokástól, még akkor sem, ha tényleg a világ minden területét lefedik a kitalálandó dolgok: a szokásos témákat (történelem, kortárs és régi művészet, emberek, tudomány és a többi) leginkább a nagyon nehezen megfogható fogalmak bevezetésével frissíti, van például olyan feladvány, amiben a válasz az, hogy „Az 1930-as évek”.
Mégis inkább a játékmenet az, ami igazán újszerű. A játékosoknak a kérdés kategóriáját, témáját hallva előre kell eldönteniük, hogy vajon hány információ után fogják majd tudni a választ, mivel minden kérdés három részből áll: az első valami kevesek által tudott infót csepegtet csak, mint például, hogy az adott híres filmszínész a világháborúban melyik városban harcolt. A harmadikból viszont már egész könnyű kitalálni, legalábbis ha alapból van valami lövésünk a témáról. Úgyhogy minden kör a kockáztatásról is szól, mert persze annál több pontot kapunk, minél gyorsabban kitaláltuk, amit kellett.
Másrészt egy-egy kör nem csak a válaszolásról szól: a kockázat, meg közben a megszerezhető pontok száma tovább nő, ha még arra is fogadok, hogy a többi játékos vajon tényleg tudni fogja-e választ egyetlen infóból. Mindezzel egy kicsit bejön az önismereti és az egymás ismeretén alapuló vonulat is, ami a világtörténelemben eddig minden társasjátéknak jót tett, és nem az iKNOW lesz a kivétel.
Harmadrészt pedig van egy kis játéktábla is, amelyen nem mindegy, hogy a játékosok milyen sorrendben teszik le a bábuikat minden kör elején, például mert minden nehézségre csak ketten tehetnek, és még ezen belül sem mindegy a sorrend, mert mindig az első válaszol először. És ez nagyobb újítás a kvízjátékok között, mint amilyennek elsőre hangzik: a tudásra épülő játékból így akár kiiktatható a tudás, ha vagyok olyan sunyi, hogy arra építek, a nálam okosabb úgyis kimondja majd előttem a jó választ, nekem meg elég lesz megismételni. (És akkor az olyan csodálatosan kárörömteli helyzetekről még nem is beszéltünk, mint amikor valakinek annyira nincs gőze a témáról, hogy helyesen megismételni sem tudja az előtte már más által kimondott, jó választ.)
Úgyhogy az iKNOW többet újít a kvízjátékok alapkoncepcióján, mint amennyi újítást laikusként egyáltalán el lehetett képzelni korábban, és ez nagyon jót tesz az élmény összetettségének. Pontosabban az iKNOW összetett játék tud lenni az ékegyszerűségűek között, és ezért az ember sokkal többet is megbocsátana neki, mint a néhány fordítási hibát a feladványok között, vagy az idióta, Apple-majmoló nevet.
Kiknek ajánljuk: A kvízjátékok kedvelőinek egyenesen kötelező, és ez kivételesen még azoknak is bejöhet, akik amúgy utáljak az egész műfajt.
Hányan játszhatják: Ez ritkaság, de ketten is ugyanolyan élvezetes, mint többen. Elvileg hatan lehet játszani, de a bulizók leleményét ez még nem törheti meg: a hat bábuval, ha ez nem is szerepel a szabályban, nyugodtan játszhat akár hat háromfős csapat is.
Forrás: Index,2017.02.25. 16:13
Forrás: http://jemmagazin.hu/regi/pdfmagazin/JEM_2017_04.pdf
