Hírek
A legimádnivalóbb társasjátékok karácsonyra
A legimádnivalóbb társasok karácsonyra
1. A Tiltott Sivatag / A Tiltott Sziget
Matt Leacock nevét a kooperatív társasjátékok rajongói körében aligha ejtené ki bárki is áhítat nélkül: ő alkotta meg a Pandemicet, a műfaj egyik klasszikusát, amelyben egy világjárványt kellene megfékeznie különféle, egymással együttműködő tudósoknak, folyamatos versenyfutásban az idővel. Amennyire nagy neve van a Pandemicnek a koop játékok között, annyira fontos lett aztán az úgynevezett legacy játékok között is az alapjáték ilyen verziója: ezt többször egymás után kell játszani, akár hónapokon át, de minden kör az előzőekre épül, sőt, a korábbi döntések olyannyira visszavonhatatlanok, hogy például kártyákat is meg kell semmisíteni a játék során.
Leacock teljesen érthető módon fogta magát, felült a sikerre, mint egy kényelmes trónra, és
ELKÉSZÍTETTE UGYANAZT A JÁTÉKOT MÉG KÉTSZER, DE OLYAN MESTERIEN, HOGY EMIATT SENKINEK ESZÉBE SE JUSSON REKLAMÁLNI.
A Tiltott Sziget és A Tiltott Sivatag mechanizmusának alapjai pont ugyanazok, mint a Pandemicéi, csak itt nem egy vírus elől menekülnek az összedolgozó játékosok, hanem ki akarnak jutni egy süllyedő szigetről, vagy a folyamatos fullasztó sivatagi homokviharok elől lépnének le. És persze nem szérumot kell fel-, hanem kincseket megtalálni.
A Pandemicben is tökéletesen olajozott játékmenet itt is kifogástalanul működik, ráadásul Leacock annyira profi, hogy tényleg sikerült úgy létrehoznia nemcsak egy, de rögtön két másolatot, hogy még ez a kettő is eltérjen is egymástól, és legyen értelme akár mindkettőt is megvenni. A különbség a nehézségben, vagy inkább a stresszfaktorban van: a Szigetet talán valamivel könnyebb megnyerni, míg a Sivatag már több adrenalint termel, ahogyan minden körben egyre több a hátráltató tényező, és minden körben eggyel jobban meg kell dolgozni azért, hogy elérjük a célunkat.
Hányan játszhatják: A Szigetet 2-4-en, a Sivatagot 2-5-en, és tényleg tökéletesen működik mindkettő két játékossal is.
Mennyibe kerül: mindkettő 6000 forint körül mozog, még valamivel olcsóbban is el lehet csípni
2. Kingdomino
Elég nagy meglepetést okozott 2017-ben, hogy a Kingdomino nyerte meg a társasjátékos szakma legfontosabb díját, a Spiel des Jahrest. Valószínűleg lehetett volna találni ebből az évből olyan játékot, ami jobban lenyűgözi a játékosokat, de tény, hogy a maga nemében valóban briliáns társasról van szó. Ha „a maga nemében” alatt az egyszerű, de nagyszerű játékokra gondolunk.
A Kingdomino neve tökéletesen le is írja a játékot: egy birodalomépítős játékot ötvöztek a dominóval. A játékosok kettéosztott területlapokat gyűjthetnek, amelyeknek részei tavat, rétet, erdőt, szántóföldet és hasonlókat jelképeznek, és ezeket úgy kell egymás mellé helyezniük, hogy egyrészt legalább az egyik oldal illeszkedjen egy már korábban lehelyezetthez, másrészt pedig minél nagyobb egybefüggő területet hozzunk velük létre az adott fajtából. Ez minden; de a játékmenet annyira precízen van kitalálva – hiszen hatalmas a véletlenfaktor, de ez ezúttal nem tervezhetetlenséget jelent, hanem épp a stratégiaalkotást nehezíti –, hogy a Kingdomino egy akárhányszor elővehető és mindig ugyanannyira szórakoztató, gyors kis játék lett.
Hányan játszhatják: 2-4-en, és ez is remek ketten is, ilyenkor még külön szabályvariációkat is be lehet vetni
Mennyibe kerül: kis szerencsével már 5000 forint alatt is ki lehet fogni
3. Nottingham bírája
A Nottingham bírája olyan, mintha kifordítaná a Dixit-féle, egymás gondolataiban olvasós partijátékokat, és ötvözné a pakliépítős stratégiai játékokkal. Amíg a Dixitben az egymásra hangolódáson van a hangsúly, addig itt a másik megtévesztésén, egymás átverésén, és a zsaroláson. De ahogy az egy kör Nottingham bírája után rögtön érezhető, ez pont ugyanolyan élvezetes.
A játéknak mind a két rétege remekül működik, de a dolog savát-borsát az adja, ahogyan ezek összekapcsolódnak. Az alapszituáció szerint a játékosok piaci árusok, akik nyilván minél nagyobb értékben szeretnének termékeket gyűjteni és eladni. Csakhogy a folyamatot megnehezíti a címbeli bíró, aki mindenkit feltartóztathat a piacra menet, hogy kiderüljön, nincs-e náluk a jóval drágább csempészáruból is, vagy nem lépik-e túl a megengedett limitet. Ez pedig bevallásos alapon működik: minden körben más játssza a bírót, akit a többiek vagy megpróbálnak szép szóval és bociszemekkel meggyőzni, hogy nem csalnak, vagy megpróbálnak megegyezni vele a mindkét félnek megfelelő kenőpénzről vagy piszkos alkuról.
És persze, hogy ettől lesz érdekes a játék: tökéletesen keveredik a játékosok civil habitusa azzal, hogy amúgy mennyire jó a stratégiájuk. A Nottingham bírája teljesen egyedülálló élmény – mindenkinek kötelező, akit borzasztóan zavart, hogy a Dixitben sajna nem lehet csalni.
Hányan játszhatják: 3-5-en
Mennyibe kerül: 8800 forint körül kezdődik, cserébe nagyon igényes a kivitele
4. Smallworld
A Smallworld a felszínen olyan, mintha csak egy újabb birodalomépítős társas lenne, de van benne egy újszerű ötlet, ami annyira eredeti, hogy már csak emiatt is megérné kipróbálni, még akkor is, ha amúgy nem lenne annyira okosan kitalálva a stratégiaijáték-alap is, mint amennyire ki van. A Smallworld abban mutat újat, hogy
NEM CSAK A BIRODALMUNK MINÉL EREDMÉNYESEBB NÖVELÉSÉRE BIZTAT, HANEM SZEMBESÍT A NÖVEKEDÉS HATÁRAIVAL IS.
Ha ugyanis túl nagyra terebélyesedik az általunk uralt terület, akkor egy idő után nem fogjuk tudni eredményesen működtetni és megvédeni azt, sem pedig jól elosztani az erőforrásainkat, és botcsinálta kis uradalmunk hanyatlani kezd. Ami egyébként történelmileg is elég megalapozott gondolat.
Így a játék célja kettős: előbb, ahogy az a hasonló társasokban megszokott, megpróbálunk minél több területet meghódítani a többiek legyőzésével és a különféle képességeink kihasználásával, aztán viszont meg kell tudnunk ítélni, mikor érdemes új lóra tenni, és elölről kezdeni az egészet, és azt, hogy az aktuális lehetőségeink minél eredményesebb kiaknázásából, vagy inkább egy új befektetésből tudunk jobban profitálni. És mindkét rész szuper:
- a terjeszkedés főleg azért, mert a népek és a képességek nem eleve együtt járnak, hanem véletlenszerűen kapcsolódnak össze, ezért nincsenek fixen nyerő kombók: lehetünk például kísértő trollok, barlangi amazonok vagy épp kommandós élőhalottak, és még tucatnyi nép és képesség bármilyen variációja,
- hanyatlás meg amiatt a perverz és pikáns érzés miatt szuper, amit a játékos egyfajta kegyetlen mindenhatóként él át, amikor puszta önös érdekből úgy dönt, részvétlenül halálba küld egy-egy teljes civilizációt.
Hányan játszhatják: 2-5-en, és minden játékosszámra külön eltérő táblák vannak.
Mennyire kerül: 11 ezer forintnál kezdődik, de szerencsére a kiegészítőkkel ezt az árat még tetszőlegesen magasra fel lehet tornázni
5. Túlélők szövetsége
Az utóbbi évek legnagyobb dobása és sokak szerint legjobb társasjátéka A Mars Terraformálása volt, amelyet egy tizenhat testvérből álló család tagjai hoztak létre és tettek világhírűvé, abszolút megérdemelten. Jó hír, hogy a Fryxellus család egy másik társasát is hamar kiadták magyarul. Rossz hír, hogy a Túlélők Szövetsége abszolút semmiben nem hasonlít A Mars Terraformálására.
Tizenhat testvér, egy családi vállalkozás, egy játék és a világsiker
A tizenhat bibliai nevű testvér álma csak annyi volt, hogy kiadjanak egy társasjátékot, amelyben mindent a család tagjai hoznak létre, hátha nem csak őket érdekelné. Hát érdekelt is százezer embert. A Mars Terraformálása az elmúlt évek legnagyobb durranása lett.
Amennyire gyors apróságnak tűnik ez a picike dobozba került, csak egy, két vagy három ember által játszható zombiapokalipszises játék, annyira meglepő az első, két perc után teljesen biztosan elvesztett forduló után, hogy milyen iszonyúan nehéz kooperációs társasról is van szó. Amelynek teljesen más a mechanizmusa, mint amit a hasonló pakliépítős játékoktól megszoktunk: sokkal inkább a játéktechnikán kell gondolkodni, mint magán a történeten.
Azaz nem azért érdemes kártyákat felhúzni a pakliból, mert épp azt a típust gyűjtjük, vagy mert olyan hasznosak a tulajdonságai, hanem például azért, hogy akár felesleges lapokkal is, de növeljük a dobópaklink méretét, mert minél több benne a más kártya, annál kisebb az esélye, hogy pont egy ránk támadó zombit húzunk fel. Mert ha nem így teszek, akkor tényleg őrülten hamar véget ér a játék: Fryxellusék
ELVITTÉK A MECHANIZMUST A FALIG, A „TALÁN MÉG ÉPP MEGNYERHETŐ” NEHÉZSÉGIG.
Ez részben a kooperáció jellegén is adódik: ha csak egyetlen egy játékos is meghal, azonnal vesztettünk, viszont nyerni nem nyerünk addig, amíg mindenki nem teljesíti a küldetését és a nyerés feltételeit, és meg is tudja tartani ezt az állapotot a kör végéig. Szóval amilyen ártatlannak tűnik ez a fura grafikájú játék, annyira a leginkább hardcore kártyamágus közönségnek való - nekik viszont a kihívás miatt érdemes is kipróbálniuk.
Hányan játszhatják: akár már egyedül is lehet, de maximum hárman
Mennyibe kerül: 5000 forint körül már beszerezhető
